Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Rám ki figyel?

Az a baj az emberekkel, hogy nem értik meg a szavam,
hiába mondok bármit el... nem szolgálja sosem javam.
Szomorú vagy? - sosem kérdik. Pedig "emelt fővel járnak"!
Nem látják a szemem könnyét, - törött szárnyát a madárnak.

Repülne ő, de nem lehet, nem segítik őt a társak,
Hanem inkább minduntalan neki bánat-gödröt ásnak.
Essen bele, ha netalán próbálkozna törött szárnnyal,
Úgyis mindegy, csak egy madár, kit csak erdő zöldje fájlal.

Mit szeretnél? - Kérdi bárki? - Fészket három kismadárral?
Vagy csicsergő erdő mélyén táncolni a napsugárral?
Mind délibáb! Kitől várjam? Mind a maguk hasznát lesik!
S figyelik árgus szemekkel, a társuk le mikor esik?

Aztán csak nevetni tudnak. Segíteni? Azt meg minek?
Nem ismerik e szavakat, mindegyikük ettől rideg.
Nem látják meg magas égből törött szárnyú madártársuk,
S hogyha mégis, gondolkoznak: az ő sírját hova ássuk?

Pedig fogok én repülni, még jobban, mint eddig tudtam!
Szárnyam még nagyobbra tárom, majd repülök. De még hogyan!
Táncolok a napsugárral a csicsergő erdő mélyén,
Fészket rakok kicsinyemnek a mesélő mező szélén.

Tollazatom fényesítem, bánat-gödröm beterítem;
Belerakok minden rosszat, mit a társak nekem hoztak.
Ott lesz az én fellegváram, hogy meglássák, mit csináltam
Én, a törött szárnyú madár, aki már fellegek közt jár.

2016. január 10.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom