Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Gyász...

Néma most minden, pedig tömegben állok.
Körülötted család, gyermek, több unoka.
Virágok közt fekszel, gyertya fénye átfog,
mosolyod mégsem látom, mondd, mi az oka?

Emlékszem, mikor csak tipegtem esetlen,
óvó két karod mindig ott volt, el ne essek,
ha megtörtént, nevetésed égre zengett,
így nyugtattad meg az én apró kis lelkem.

Elegáns ma mindenki, mégsem ünnepelni
jöttünk, sercen gyertya lángja, töri a csendet.
Szemekből könnycseppfüzért kötnek, enyhet,
én mégsem hallom hangod halkan fellelni.

Nem értem, miért fekszel ott mozdulatlan,
öleld szívedre gyermekeid, unokáid,
sohasem pihentél, ott voltál minden mozdulatban,
hideg szél járja át testem, rideg, való részeid.

Néma most minden, pedig tömegben állok,
mosolyod többé csak fényképen látom.
Mozdulataid most megpihentek, örök
álomba merült el tested, könnyek füzére
kísér utadon, őrizzenek most már az angyalok...

Márton Emíliának, 1938-2016

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom