Hibajelentés küldése

Fáj-dalom 2

Kérlek, ne várjál örök-víg verseket tőlem!
Ne akarj egy cirkuszi bohócot belőlem.
Engem nem az öregség, ami riaszt, hidd el!
A véglegesség ténye... hit nélkül vagy hittel.
Félem, hogy elvesztem, ki segített nevetni,
s nem tudja többé hozzám visszahozni senki.
Nem a szaporodó ráncok torz tükrös harca
csal könnyet szememből akarva, nem akarva.
Mert oka van mindennek, és e bolond élet
egyszer csak kialszik, de többé fel nem ébred.
Riaszt a kórházak fertőtlenítős szaga,
megrémít a halál, s a bádogtepsi maga.
Oka, s ideje van mindennek. Te is tudod!
Ki egykor izzó, szerelmes szavakat súgott,
mára sejted részévé vált, és lecsendesült.
Forró keze derekadról kezedre került.
Félsz, hogy elveszíted ifjúságoddal együtt.
Ami marad, még élet, de molyrágta, elnyűtt.
Fogadd el könnyeim, mint egykor nevetésem!
Örömből, s bánatból is rímbe írtam részem.