Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy testvér elment...

Mit tudunk a létről?
S születésről s a mélyről?
S miért jöttünk s hová tartunk?
S hogy miért vagyunk?
Csak úgy jöttünk, csak úgy vagyunk?
Magunktól-e, vagy így volt ez már elrendelve?
Kérdezem már minden este
magamtól s a világtól.
S kérdezem Atyámtól, miért fáj, ha egy barát elmegy?
Akit testvéremként szerettem.
Pedig nem mutatott nagyot.
De tán mégis ő megértett, érezte a lényem mélyét,
az estéknek csendes fényét.
Semmije sem volt, mégis adott.
Könnyedén kezelte a napot s a holnapot,
elment, és itt hagyott, a szívem meghalt...
Ahogy meghal a szívünk minden szerettünk távoztával,
könnyed éji fénysugárral, harmatcseppel, mosolygással,
emlékekkel meg annyi mással.
Betyár, sokszor mulatoztunk, ittuk a bort pálinkával,
asszonycsókkal, na meg lánnyal, szeretettel, barátsággal!
Keveset kellett csak beszélni, mégis mindent megértettünk,
nem kellett szó, csak gondolat,
s az idő továbbhaladt,
töltöttünk így napokat.
Barát volt ő a javából,
szívem már csak csendben gyászol
emlékekkel, tivornyákkal.
De az igaz barátok soha el nem válnak...
Én sem váltam tőled el, elköszönök tisztelettel...
Megelőztél, előbb találkozol a Fiammal, mint én.
Irigyellek, s Isten veled, aztán majd nem sietve, én is megyek...

2016. január 11., Szabó Zoltán emlékére.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom