Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Születtem én...

Születtem én, mint senki más,
pár arasszal túl az üveghegyen.
Komédiások közt éltem,
és egy tréfa volt az életem.

Esténként a kupolában,
ha kigyúltak mind a csillagok,
tűzimádó szép szemükkel
nevettek rám az angyalok.

Nevettettem s ha felnevettek
élettől ittas emberek,
mindenki tudta a bohócparancsot,
sírni ezúttal nem lehet.

Sapkámon a csengő elhallgatott,
hiába rázom, nem beszél.
Rongyosra tépte majd hatvan évem,
és így büntetni mindenért.

---

Születtem én, mint senki más,
hol hazám határa végtelen.
Krisztus nyomán, a némaságban
élem sosem volt életem.

Apám az Idő, anyám a Tér,
ha hívnak én mindig elmegyek.
Lábnyom a porban nem kopog utánam,
árnyék nem jelzi jöttömet.

Egy csillag vagyok a mély űrben,
ágyam a hideg végtelen.
Nemzett apám világok tüzében,
és e tűzben lesz majd a végzetem.

Millió barát a Galaktikában,
szépek, bölcsek és hatalmasok,
de elmúlnak ők is egy végtelen lázban,
elmegyek én is, de még itt vagyok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom