Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Heten-te

Addig-addig állok, amíg elszállnak az évek,
az álnok hétfő büntet, mert még nem érhet véget,
semmit se tehetek - csak mondogatom magamnak,
de ellenszegülök a meg nem értett szavaknak.

Én jobb vagyok jónak, ő meg csak alul értékel,
kedden a kedvem nem szegem, ezt dehogy érték el,
az enyém az aranyérem, de itt sem érték kell,
ám belátom, téves, amit a szemem érzékel!

Borsot tör az orrom alá most ezzel, az árral
szerezhetné be kevesebbért, s nem uzsorával,
szorongatná szerdán a kicsiny kuporgatásom,
de a muszáj az nagy úr, ezt sajnos be kell látnom!

Beszippantok mindent, akár egy nagy fekete lyuk,
bár én csak csemegézgetek, de el nem dug vagy csuk
előlem senki semmit, mivel mindent kifosztok.
Így majd a végén egyszer csak csütörtököt mondok!

Úgy érzem, ma dörzsölt vagyok, mint egy ebonitrúd,
nagy elánnal ellenállni nekem senki sem tud,
lehengerlő vagyok, gitárom a lelkem, tényleg!
Eszmélek: itt a péntek, s lassan vége a hétnek!

Valaha vajon majd mások nyomdoKain járok?
Egy biztos, én nem bukdácsolok és botorkálok,
mint ahogy ő, bár hiába boldogul most elől,
megpihen szombaton, de bennem is minden ledől!

Valahogy nem illik oda, nem eléggé csiszolt.
Tyű, úgy arrébb pakolom, hogy csak sivít és rikolt!
Mondanom kell, civódom, amíg bennem kiapad,
majd vasárnap meggyónom a hetem, az igazat!

Swanley, 2016. február 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom