Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Odaát

Ha magányos vagyok, kimegyek a temetőbe,
a csend és nyugalom szívemig hatol,
közel érzem szeretteim és teremtőmet,
könnyem csordul a fájdalmas látványtól.
Senki sem kacag, lehajtott fővel járok,
mennyi drága lélek, kik egykor hús és vér,
már nem ölelhetnek, jaj, hiába várom,
ha élnének, nem adnám őket semmiért.
Ragyognak a vaskos márványtömbök,
fázom, a hideg már csontomig hatol,
mit bánom én, hát most könyörgöm,
- Uram, add, hogy én is legyek halott!
Mert ki odaát örök pihenésre ítéltetett,
nem érezheti azt, mit az élők elszenvednek,
meggyötörve zuhannak ágyba este,
s reggel várják, hogy a nap szebb legyen.
Felocsúdok, színes csokromat szorongatom,
magányom mellé társul bánat szegődött,
szeretteim nem kaphatnak más ajándékot,
fájó könnyeimet, s rég elvesztett örömöm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom