Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

ÁLLANDÓ GONDOLATAIM

Egy kis elmélkedés önmagában kevés, tűnő kámfor a bajban,
sok rossz gondolatom magamnak megtartom, hátha megoldom majdan,
aludjak bár ébren, vagy álmodjak éppen, kínoznak szakadatlan.

Sorvadnak az évek, emlékké vált élet sok kérdést nyitva hagyott,
melyekre semmilyen megoldásom nincsen, bármennyire akarom,
semmire sem jutok, mert feszül a hurok, mit a sorsom rám rakott.

Érdemben mit mondhat, kit űz a gondolat, a halál közelsége,
magától rettegve, reményét vesztetten mit ne vonna kétségbe,
hogyan mondhatnám én, nyugodtan fussál még, meglesz az eredménye?

Azért hát gondold át, találd meg a módját, hogy megbizonyosodhass,
számodra mi a cél, mit jelölt ki a lét, hogy mi a legfontosabb,
ami felé haladj, az irányt megtartsad, nem tudva azt, hogy hova.

Nem hagynak bennünket, átjárják lelkünket, testünket elpusztítják;
vádak és ármányok, aljas csalárdságok sorsunkat irányítják;
kik gyilkos harcukat elrejtve arcukat, önmaguk ellen vívják.

Háború és ínség, emberi irigység, mindent elpusztítanak,
atomhasadással szennyezett világnak még emléke sem marad,
ahol a gyűlölet szorítja öklödet, ott az igazság hallgat.

Aludjak bár ébren, vagy álmodjak éppen, kínoznak szakadatlan,
sok rossz gondolatom magamnak megtartom, hátha megoldom majdan,
egy kis elmélkedés önmagában kevés, tűnő kámfor a bajban.

Győr, 2016. február 9.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom