Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Örökre gyermek maradok itt benn

Tavasz van, melyet oly régen vártam,
Melyért annyit imádkoztam,
Madarak a fán néznek engem bután,
Vajon miért van ekkora mosoly az arcán?
Folyton mosolyogva nézek a nagy barackfára,
Ahol gyerekként drága édesanyámat várva
Merengtem, s néztem messze, bele a tájba.
Mikor hangját meghallottam, mosolyogva néztem,
Ahogy megfáradt arccal fut hozzám nevetve,
Kiabálta nevem már messziről, s mikor odaért,
Kicsit megszeppenve öleltem magamhoz,
Tudtam, hogy ez mindennapos, s ez mindig így lesz örökre,
Most is várok rá remegve, de nem jön el,
Sok év elteltével nézek e fára, egy könnycsepp gördül le arcomon,
Nincs már anya itt mindennap, s nem foglalkozik velem annyit, mint régen,
Anya szerint már felnőttem, csak gyerek vagyok még itt benn,
Testem felnőtt, nagy és erős, de szívem még anyai gondoskodásra vágyik mélyen.

Édesanyámhoz szól, ki szerint már felnőttem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom