Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az vagyok

Az vagyok, minek nevelt Anyám, vagyok
mag, minden borúévszak után tavaszt
újuló... néha harmattól nehéz fűszál,
az Ég rejtett könnycsordulása vagyok,
gyásztól megzörrenő, árva haraszt,
viráglélek, mely múlón szélbe száll.

Az vagyok, mit magából bennem hagyott
Apám, horzsolt gyermektérd, korán szerzett
szívseb, varasodott tegnapsajdulás,
ima, mit elsóhajtanak zsoltárlapok,
földi igák lehullása felett
fényképre költöző időbarnulás.

Az vagyok, mivé Anyám a jóság
lombja alatt táplált, asszonyi örökség,
melyet lénye plántált e széles földre.
Bár el-elgyöngít fájdalomkórság,
s bennem milliónyi szilánktöröttség,
mégis hálaként térdeplek a csöndre.

Mert az vagyok, mivé a szeretet vére
szült. S ma vagyok tisztult tükörképe
ennek két Isten-arcú gyermekemben.
Már ennyiért is érdemes volt élnem,
s majd ha belenémulok a télbe,
magam hagyom emlék-kenyerekben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom