Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Lélekdoboz

Azt hisszük, rég begyógyultak a múlt-sebek,
aztán jönnek gyűrött, rosszarcú reggelek,
s megmutatja kinn és benn a hű tükör,
hogy valami mélyen szúként rág, gyötör.

Azt hisszük, nincs már a hétéves önmagunk,
véljük, hogy felnőtt, erős emberek vagyunk,
és mégis a párna olykor sírni lát,
hullatunk ezerszer százszorszép hibát.

Azt gondoljuk, hogy annyi mindent már tudunk,
aztán mégis balkanyart vesz a fő utunk,
s hiába állunk az új ösvény előtt,
félünk elhagyni az ismert meglevőt.

Telnek az évek, s érezni kezdjük, talán
van még egy résnyi hely az ember szívfalán,
hol beszűrődik valami régi fény:
életsugár, cseppnyi boldogságremény...

Mert azt hisszük, felnőni biztos érdemes,
a nagyvilág kívül őrülten érdekes,
de aztán rájövünk, mást jelent a szó:
a kint zűrzavar benn rendbe hozható.

Úgy tudjuk, elmúlt a hétéves önmagunk,
s az út végén majd a semmibe hullhatunk,
de néha kacag bennünk egy kisgyerek,
s a jókedvünk a friss hóban hentereg,

angyalt formáz, mert ő még tudja, hogy lehet,
és őrzi díszdobozban hervadt lelkedet,
nyújtja feléd: nyisd ki bátran, nézz bele:
a belső Napunknak nincsen éjjele...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom