Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A szegény halász és az aranyhal

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember.
Ruháin sok-sok folt, s gondja mint a tenger.
Ütött-kopott kunyhó volt az ő otthona,
Életében egy jó, hogy volt egy asszonya.

Szerette is nagyon szorgos feleségét,
Pedig ez az asszony sokszor zsémbességét
Rajta töltötte ki, elégedetlenség
Volt szívében neki, s főleg a szegénység

Volt, ami bántotta, így folyton a férjét
Okolta, vádolta, aki halászként élt.
Amíg az asszonyka takarított, főzött,
Kijárt a folyóra, halászni nem győzött.

Ha sok halat fogott, elcserélték másra,
De bíz` voltak napok, hogy nem volt kapása.
Szerencse forgandó, egyszer fent, egyszer lent,
Sajnos nem állandó, és sok-sok titkot rejt.

Egy szép nyári napon elindult a halász,
Úgy gondolta, na, most biztosan lesz kapás,
De bizony este lett, és még mindig semmi.
Lassan sötétedett, s a háló remegni

Kezdett. De megörült. Mégsem jött hiába?
Hát a habok közül vajh` a sors mit szán ma?
Kihúzta hálóját. Aranyhal volt benne.
- Hű, az a nemjóját! Hej, de nagy a beste. -

Ám amint kihúzta, az beszélni kezdett.
- Kérlek! Engedj vissza! Meglásd, nem bánod meg!
Teljesítem neked három kívánságod.
Gazdaggá tehetlek. Való lesz az álmod! -

Hej! A szegény ember törte is a fejét,
Most mitévő legyen? Tördelte a kezét.
- Rendben van - felelte. Sajnálta is szegényt,
Így hát elengedte. Talán majd a nejét

Kiengesztelheti, hogyha az aranyhal
Vágyát teljesíti, megnyugszik az hamar.
Ezért üres kézzel tért meg a jó halász.
Az asszony csak nézett. - Hej, az ebugattát! -

- Hát nem fogtál semmit? - mérgelődött a nő.
- Most mit fogunk enni? Naplopó! Léhűtő! -
Ura elmesélte, hogy mi történt vele.
- Miket nem mondasz te? Ezt én nem veszem be! -

Kiabált az asszony és visszazavarta.
- Legyen az asztalon sült bárány és kacsa! -
Hej, a szegény ember mit tehetett volna?
Fáradtan, éhesen lement a folyóra.

Szólongatta, hívta: - Gyere, te aranyhal!
Halljad, az asszonyka tőled mit is akar!
Bárányt, kacsasültet tégy az asztalomra,
Hogy az éhségünket végre csillapítsa! -

Jött is az aranyhal. - Rendben van, te halász,
Első kívánsággal megvolnánk. Jól vigyázz!
Mit kérsz még, meg ne bánd, már csak kettő maradt.
Nem lesz több kívánság, ha ezek elfogynak. -

- Terített asztal vár, hát menj és lakjál jól!
A kacsa és bárány fogyjon asztalodról! -
Ily szavakat mondott holdfényben csillogva,
Azután beúszott a sűrű habokba.

Sietett a halász, nagyon éhes volt már.
Vajon az asztalán lesz-e a teli tál?
Ám de az asszonya várta az ajtóban,
És visszazavarta emberét ő nyomban.

- Menj vissza azonnal! Hát csak ennyit kértél?
Nagy kívánságoddal semmit el nem értél.
Csak hasadra gondolsz? Kérj egy szép nagy házat,
Kertet és istállót, benne haszonállat -

- Tucatja legyen még. Mindenből kérjél hát!
Tyúkot, libát, kecskét, lovakat és birkát! -
Hej, a szegény halász igen szomorú lett,
Nem értve asszonyát, eme hiú szívet.

De azért elindult. Igen sötétedett.
Tán éjfél is elmúlt, s vihar közeledett.
Szólongatta újra az aranyhalacskát,
Kiúszott a partra szegény, ahogy hívták.

Bár igen morcos volt, azért megkérdezte,
- Halász! Mit akarsz most e viharos este? -
Emberünk elmondta, mit kér felesége,
Az fejét csóválta, de teljesítette.

Szaladt a jó halász, igen korgott gyomra,
Nem érdekelte ház, sem a sok jószága.
Asszonya már várta. - Te semmirekellő!
Cifra palotában élni, az a nyerő. -

- Palotát akarok, s benne szolgálókat!
Menj vissza! Takarodj! Teli kincstárakat. -
A szegény, jó halász csóválta a fejét.
Nézte az asszonyát. Elvették az eszét?

Közölte nejével, nem lesz több kívánság,
Érje be ennyivel, ez is egy kiváltság.
Jól jöhet még máskor az utolsó kérés.
Az asszony dohogott. Nem is volt már kérdés,

Vissza kellett menni a szegény halásznak.
Sötét volt, hajnali, bár a holdsugárnak
Fénye néha látszott, azt is eltakarta,
Egy-egy felhő játszott itt-ott még alatta.

Dúlt-fúlt az aranyhal, mikor hívni kezdte.
Odaúszott hamar, pedig most pihenne.
- Halász! Mi oly sürgős, hogy aludni sem hagysz?
Az asszonyod nyűgös, hogy még most is zavarsz? -

- Igen. - válaszolta a meggyötört ember.
- Nekem így jó volna. Az ördög vinné el!
Szeretném, ha hagyná, de semmi sem elég.
Jobb volna nálánál egy jámbor feleség! -

Ahogyan kimondta, a fejéhez kapott.
- Jaj, mit is kívántam? Ó, én ügyefogyott!
Most mi lesz énvelem, az asszonyom nélkül? -
Rettegés, félelem fogta el legvégül.

- Menj csak haza, halász! Teljesítem vágyad.
A jámbor asszonykád vár és meleg ágyad.
A régit ne keresd! Elvitte az ördög.
Aztán el ne felejtsd! Kívánságod nincs több. -

Búsult a jó halász hazafelé menet.
Vajon most ki vár rá az asszonya helyett?
Ám ahogy meglátta, arca felragyogott.
Ez az ő asszonya, csak éppen mosolyog,

Mint amikor régen egymásba szerettek,
Ugyanolyan szépen várta emberünket,
Mert a jó aranyhal a szívébe látott,
S nem küldte pokolra, kiért szíve lángolt.

Csak épp a bensejét változtatta ő meg.
Elégedetlenség tovatűnt, elszelelt.
Jámbor, kedves asszony lett a felesége,
Terített asztalon várta pecsenyéje.

Megmaradt a szép ház, aklokban jószágok.
Nem is jár a halász többé a folyóhoz.
Együtt gazdálkodnak jó feleségével,
Jut még a vándornak is jó, meleg étel.

Te is, ha arra jársz, térj be hozzá bátran,
Kapsz egy jó vacsorát, s történetet százat.
Elmeséli néked az egész életét.
Meséli, ha kéred, ami vele történt.

2016. május 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom