Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A hangokon túl

Lassan szárnyat bont a lelkem a zongoránál,
S szívemben összeállnak a hangok dallamokká.
Mintha lelked vezetné kezem,
Velem vagy sokszor, úgy hiszem,
Pedig még nem tudom, hogy közel az éjfél,
Hogy lelked már nem sokáig él.

S újra csendes lesz a zongorád,
A sok évtizednyi hang belőle mind elszáll.
Megáll létednek órája,
Felsóhajt egy város hiánya.
A Földön itt jártál,
Hol hosszú ideig voltál.
Messze Tőled játszottam egy zongorán,
Minden billentyűn Te szóltál.

Nem tudtam, hogy Te már készülsz, mint a vendég,
Sírnak már a zongorák, s szárnyak röppennek az Ég felé;
A Lét sóhajtott - Testedben egy utolsót, és visszaszállt a csillagokba.
Lelked újra szól a hangokban,
Dallamokká élednek megint, egyre jobban,
Míg szívem lelkeddel - egyre erősebben - minden pillanatban dobban.

2016. május 20.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom