Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Remény

Vad rengetegbe űzött a sors, most épp velem játszik,
Imádott életem megint elveszni látszik,
Végtelen sötétség előttem,
Visszavágyom, de mégsem lehetek erőtlen,
Csak egy apró villanás, ez az, amit kérek,
Ha nem kapom meg, továbblépek, semmitől sem félek,
Tűnődök a homályban, csak tekintek a magasba,
Megint alulmaradtam, lenn, egy sötét alakkal,
Mint egy szakadék, aki nem tudja, merre menjen,
Az ellentétek között billeg bús, lehajtott fejjel,
Nem lát kiutat a vaksötétből, kerüli a valóságot,
Ha nem látja, nem hiszi, hagyjuk a sok baromságot,
Tennem kell, hogy éljek, nem kell az élettől félnem,
Hisz fogy az idő ijesztően, de sosem rogyom térdre,
Inkább meghalok, minthogy örök időt rabszolga,
Nem vagyok sem katona, csak arc, aki még harcolna,
Az utolsó csepp vérig bátran kiállok magamért,
Esőben is kitartok, ameddig hajt a cél,
Kéz a mellkason, ez mindennel felér,
Hiszek a csodákban, itt szivárvány a remény.

2016. július 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom