Hibajelentés küldése

Elengedem

Ködfátyolba burkolt, őszi pályaudvar
didergőn viseli mindennapjait,
tegnap-gyűrte ráncok, sminkkel fedett ótvar,
s pár mosoly hömpölyög vagy vár valamit.

Az érkező öröm s búcsúra gyűlt könnyek
súlyos fémhangoktól alig hallhatók,
életért kolduló eb-fiak köhögnek,
kiktől közöny sajnál harapnivalót.

Aki jött, már elment, a többi csak homály...
a nincs-et tagadó naiv képzelet
torz mosolyba fagyva makacsul vár tovább,
s köd mögé rajzolja, ki meg sem érkezett...

Vonatfütty riaszt a dermedt révületből,
csak egy álom indul... nem kell mentenem...
a remény-kártyavár ma végre összedől,
s ki sosem volt enyém, hát elengedem...