Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ringató

A hídra lépve, hol a gyors patak
a mélyben csobogva sebesen szaladt,
fölötte álltunk, én, s a messzi ég,
parthoz szögezett gombostű jegenyék.

Merőn figyeltük a futó vizet,
míg csodát nem művelt perc és szédület:
a víz csöndesült, majd végleg megállt,
rohantunk mellette, parton büszke fák,

én, s a messzi ég, környező világ,
nincs mi fékezze már a rohanást,
száguld velünk az elfolyó idő;
múltat feledő, jövőt temető.

Hiába emelném égre a fejem,
a táj akkor is rohanna velem,
ami megfordult, vissza nem halad,
elég a rontáshoz egyetlen pillanat.

Szemed tükre csak, mi mozdulatlan áll,
sodródó partom a nyugalmadra vár,
ringasd hát, ringasd, amíg még lehet
víztükrén fodrozó tünékeny képemet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom