Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Megyek a napba...

Reggel van, pihent vagyok, lehet, hogy el is megyek a napba...
Reggeli, öltözködök, más nincs, indulok... bízok a papba`.

Felnézek, fehér-fodros vagy szürke felhőt nem látok,
Azt meg nem vállalom, míg jönnek, csak fél lábon állok.

Csodaszép az elterülő égbolt végtelen kékségében,
Földre vetül ez a szépség... út a végtelen mindenségbe.

Lengén, nyárin öltözve megyek, hogy beszívjam a napsugarakat,
Korán indultam, hűvösben rövidnadrág nem védi lábszárakat...

Én csak vakon megyek, szembe vele... belemegyek, bele a fénybe,
Átélem, mit őseink több ezer éve Aton szellemében.

Ez most egy nagy felüdülés, csak megyek előre a fénybe...
Átölel, körülölel... Hagyom, felrepít a mindenségbe.
Aton szelleme él és uralkodik rajtam,
Vezet, utat mutat, fénybe vezeti utam.

Egyedül megyek a mindenségbe, fény vezet az utamon,
Benne megyek, vele haladok, nem gondolkozok... múltamon.
A fény, látom, nagyon erőlködik is, nap már erőteljesen tűz,
Sugarai belém hatolnak, magáévá tesz, minket összefűz.

Már majdnem felemelkedtem, de még éreztem, hogy felrepülök!
Később arra aléltam, hogy kérdezgetnek, míg a földön ülök.
Felnéztem, láttam arcokat, és megjelentek felhőkezdemények...
Mesélték, mint bolond, sétáltam, autó elütött... fejlemények...

Vecsés, 2015. június 25.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom