Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elmúlás

Harmatos hegedű sír nemesen,
zeng lágyan gyötrő énekem.
Szívből szóló, fájó ékesség,
hangos muzsika, lelki szépség.

Csillogó tekintettel születik az ember,
idő teltével egyre fakóbb szemmel.
Könnyeim, áztassatok, öleljetek hidegen,
mint a friss eső, hűtsetek szelíden!

Az ember idővel borús, rideg partot ér,
nem nevet, csak gyötrő szívével mosolyog.
Léptei nyomát elfújja a viharos szél,
de őt már nem érdekli, nem remél.

Csak sétál, halk léptek kopognak,
lelkében megbúvó kisgyerekek zokognak.
Könnyeiktől fáradt szíve megtelik,
túlvilágon bolyongva apjukat nem lelik.

Elmúlik minden, véget ér a dal,
ha nem múlna el, akkor is felszabdal.
Örökké valóság, talán maga a pokol,
ha gyermeki énem csak múltbéli szobor.

Végső elmúlás egy szörnyű gondolat,
örök félelem mindenkinek a tudat.
De az igazi halál a lelki végzet,
mikor mosolyra már semmi sem késztet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom