Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ábránd

Hófehér rostélyán
szobám ablakának
hangtalanul libben
szikra a homályba.

Hamvas, szép bőrére
leheli most lassan
gyengéd, rózsás pírját
suttogón a hajnal.

Meleg, puha arcán
ott szikráz e lény...
tán csupán a délibáb?
gondtalan játszó fény?

Vérveres fürtökön
Nap sugara járja
kora reggel táncát
hevesen szalszázva.

Feje búbja lángol,
szép hajkoronája
mutat szélkakasnak
minden irányába.

Igéző teremtés
pihent éjjel nálam,
akárhogy is nézem,
Hibádzik a szárnya!

Pilledt, huncut angyal?
Szunnyadó, vad ördög?
Választ tán sohasem
lelek már e földön...

Szuszog Ő most szépen,
lágy szellőként fújja
álmai dallamát
újra, újra, újra.

Hallomást nyer imám
valahol az égben...
jelek helyett immár
áldást küldve nékem,

Vadul megforgatva
időt, percet, órát,
újraélem ismét
az éjszaka lázát...

Tisztul már a látvány,
gyertya fénye lobban,
szívem mellett egy szív
tűzhevesen dobban.

Álcáját széttépve
újra itt az este,
vörös hajú démon;
lángol, forr a teste...

Orcáját fürkészem,
szeme szinte szikráz,
leszakítva leplét
ismét jő a láz...

Angyal-e vagy Ördög?
ugyan, kit érdekel?
a seb, melytől vérzem,
Vele múlhat el!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom