Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Magas Tátra

Ott álltam a hegy lábánál,
s néztem fel a havas csúcsra,
ott váltam én sóbálvánnyá,
hol a Nap szikrát szórt a hóra.

Milyen kicsiny is az ember,
eltörpül a hatalmas szirteknél,
nem zavar e különbség engem,
tán` valami zenél a szívemnél.

Mint bennszülött tamtam, úgy dobog
legbelül az érzés e kép láttán,
keresek egy erős vándorbotot,
s taposok a magaslat hátán.

Egyszer süt, majd fúj s hull a hó,
tenyeremben fehér golyók gyűlnek,
majd meleg égeti arcom, jaj, de jó,
szemembe könnycseppek vegyülnek.

Jó lenne újra látni valaha egyszer még,
hogy újra ringbe szorítson a szép,
együtt hallgatni a vízesés neszét,
rámába rakni, hogy maradjon örök kép.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom