Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ábrándokban

Olyannyira kérlelhetetlen,
Szomjat oltó, kreatív képzelet,
Mondd, mi legyen teveled,
Mikor a realitás is ellened?

A világ közvetlen melletted,
De az emberek vétkeznek,
Hiszen felnőve téged elfelejtenek,
Pedig mélyen, belül szeretnek.

Mondd, mi kell neked?
Nyitott lélek, komolytalan gyermek,
Ki ábrándokban lézeng,
S földön járva csupán tévelyeg?

Mondd, én kellhetek?
S veled a valóságra többé nem ébredek?
De ugyanúgy tevékenykedek,
Mielőtt elragadtál, bájos képzelet?

Vajon most is képzelgek?
Az ablakból nézve mindenütt dombok s hegyek,
Én pedig a semmin hosszasan merengek,
De lassan a jelen történései felvernek.

Ó, mégis mit merészelnek?!
Mikor álmaim oly merészek,
Ábrándjaim életre kelnek,
S engem a valóságra többé nem döbbentenek.

Őrült képzetek, fejembe szörnyetegek
Vajon merre terelnek?
Döntések, kisebb-nagyobb lépések,
Ugye a jó irányba vezettek?

Megbánt hibák, problémák,
Ki hallgatja meg a keserű imát?
Nyitnék én heves vitát,
De valami a világból kizárt.

Régen minden tárt karokkal várt,
Okozott bennem megannyi kárt,
Néha a pofonoknál is jobban fájt,
Hogy nem értettem, mi bánt.

Mostanra a romokból építek palotát,
Átlépem az útonálló akadályt.
Fellegek, gyermeki álmok!
Már nem járok bennetek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom