Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Támasz...

Mikor lesz az, mit szeretne a szív,
A vágy, mit sóvárgunk, messze elhív.
Mikor lesz való, mi a képzelet,
A tett, az érzés, a boldogság mind felett.

Csak hiszed, a szeretet hajtható,
Sima Ő, bőrén ránctalanító.
Csúszkálni szoktam rajta boldogan,
Eszembe se jut, nekem sorsom van.

Ó, hogy tetszelgek magam hiányán,
Enyém vagy, szeretet, kiáltanám.
És ha hallom visszavert hangodat,
Pirulva bujtatom el arcomat.

Mert csak abban hiszek, mi visszajő,
Mint a ledobott, felvett keszkenő.
Mint a csók, mely oda és visszaég,
Sűrűn jó, mert kevés a reménység.

Van boldog tudat, szíved lakója,
Vért izzadsz, jő irigyed hajója.
És teljessé csak akkor lehetnél,
Ha szívből a hajóra lehelnél.

Álmodik a nyomor, hiszi útját,
Langyos szél fújja képekkel múltját.
Ez a vigasz, szeretettel teli,
Újra, újra átélni engedi.

Mérleget vonsz, jóból vigaszt tákolsz,
Ablaka nagy, éveket csak számolsz.
Csüng szíveden az a soha-remény,
Dobbanó az izma, egyre kemény.

És akkor ajtó nyíl, puszit hoznak,
Feléd jövőléptek nem nyafognak.
Évtizedek már, iszod mosolyát,
Ő veti mindig meleg nyoszolyád.

Varázsol Ő Szép Karácsony este,
Fa alá fiunk csomagját tette.
Fiunk lelke, vállunkon a keze,
Boldog az Ünnep: könnyes a szeme.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom