Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tündér Topánka

Kipi-koppot dalol a lépcső:
Járását büszkén viselő,
tündért röppent az első
szintre. Ő belép egy szobába,
de tovább már nem viszi lába...

Pedig hallgatja Topánkáját
a visszhangzó födémen át
egy mellkason függő óramű,
aki ketyegve, gömbölyű
táncát járva, gyönyörű
szerelmének kopogtatna
vissza, de nyelvét nem tudja...
Így tolmácsot hív, ki fordítna
szívszóról tündéri topánra
és vissza, topánról szívszóra.

Az ódon folyosó idős professzora,
Kőpadló úr magáról állítja:
"tapasztalt utazó"
- Tatáról való -

Kőfaragó nemes keze
formálta a nemességre,
így került méltó helyre
az egyetemi épületbe,
hol tudósok koptatták őt,
avatták, mint habilitált mészkőt.
Szerzett egyetemi státusza:
a kővisszhangtan professzora.

Az óra pattanó rugója
sóhajt küld a kőpadlóra:
- Kedves Professzor Padló Kő!
- KŐPADLÓ! - mondta mogorván ő.
- Talán ismeri a topánnyelvet?
Ugye fordítana nekem egyet:
"Szeretem! Egyetlen Tündér Topánom!"
Kérve kérem, adja át a dobbantásom!

A tudós kő, gőgös kő, kinek szíve is kő
meghallgatta, s hidegen hagyta az epedő
szerelmes lüktető vallomása:
tudománytalan ritmusnak titulálta.

Kipp-kopp...
Dibb-dobb...
Ki itt...
Más ott...
Másutt dobban
egy ritmusban...
Mióta?
Azóta
így van.
Tündér Topánka
tán várja,
de nem tudja,
hogy egy kicsi óra
hajtóműve halkan
mindig kattan,
de mikor más nem hallja,
hangosabban üt miatta.

***

Ahogy telt, múlt az idő,
Topánkára lelt egy cipő.
Most már párban kopogtatnak,
Jobb a balnak, bal a jobbnak,
Váltott párban összebújnak,
békességben együtt kopnak.

Az órát a hordozója,
óh, már nem hordja.
Mellkasáról leemeli,
fiók mélyére rejti.

Lánc csörren a záródó bútorban...
- A magány rablánca, vagy más is van?
Válaszolj, te szellem! Sorsom, ne kímélj!
Öld meg rugózó szívemet, őrült éj!

A szekrény űrjében a némaság neszel,
a saját láncának csörgése zaklatta fel.

Csirr-csörr...?
Hangot csaló,
csalót halló
Gyöngysor
simogató
csókot lehel az óraláncra...
Mióta vár egy órányi románcra!

Rálelt,
és azóta
így van.
Gyöngyágyban átölelt
kicsi óra
hajtóműve halkan
sosem kattan.
Hogy párja mindig hallja,
hangosabban üt miatta!

Sopron, 2017. január 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom