Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hova visz a szív?

Éjnek leple alatt
Keresem magamat.
Gondolkodom, vajon ennek így kellett lennie?
Vagy utam során az élet rossz irányba repítene?

Sötét utcán baktatva,
Állatok mély álmát megzavarva
Átadom magam lábaimnak,
Vezessenek, amerre akarnak.

Magas házhoz érve
Sötét alakként meglátlak téged.
Elindulsz felém, kezed nyújtod,
S ijedve azt súgod:

- Éjnek éjjelén nem gondoltam volna,
Hogy egyetlen ábrándom is téged idehozna.
Bánat tükröződik arcodon,
Miért jöttél, mondd?!

- Hangod édes megnyugvás nekem,
Ne aggódj, Kedvesem!
Tűnődve indultam levegőzni,
De szívem vágya veled lenni.

- Mi nyomja gyönyörű tested édes lelkét?
Hűvös van már, térjünk be!
S odabent elmeséled nekem.
Gyere velem, Kedvesem!

- Rendben, menjünk, beszélgessünk.
Kétkedve lépkedtem mellette,
S ő félelmeim elhessegette,
Nappaliból egyenest a szobába sietve.

Tágas szobába belépve
Egy ágyra telepedtünk csendesen.
Nehezen eredt meg nyelvem,
Aztán mégis belekezdtem.

Benned végre megértést leltem,
S megértettem, mi kell nekem.
Te vagy az, s minden porcikád,
Mely varázslatos, mint a hajnali óceán.

A sötétben arcod keresve,
S hallgatva légzésed
Éreztem, hogy nehezedik szemem.
Végül karjaidban álomra hajtottam fejem

Hagyva, hogy így leljen ránk
A hajnali napnak aranysárga ága.

2016. november 11.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom