Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szakítsd le a napot!

Lomhán lépdel a télben, manccsal sárlatyakot fog;
macska oson tova némán, lassan húzza a sorsot.
Szőrén szürke gubanccal, mélán görbül a szája;
bujkál félve az éjben, tétovaság a barátja.

Hágóvasként mélyen múltat karmai tépnek,
hajtott fejjel sétál, léptei kongnak a térben.
Lassú, céltalan, ingatag, árván lép tova, félve;
rejti magát a sötétben, lajtorján van a léte.

Ám, egyszer csak szárnyán, angyal röppen a tájban;
napfény hajnali torkán, harsona hangjai szállnak.
Nefrit zöld szemein hát, bízva kutatja a tájat,
céljai egyként várják, új tüze lobban a mának.

Tappancs dobbant szikrát, arcát légbe feszítve,
"Carpe diem!", szól lelke, Grácia fénye segítse!
Toppant hát kicsi lábbal, szívén izzik a tűz, hisz
fénylő korszak ered most, búját messzire űzi.

Koppant, lángol vágyban, futva-szalad, viszi álma;
messze repülhet, táncol, szikrát szökken a lába.
Hívja mosolyra a lélek, tudja, hogy égnie most kell;
ritmust lüktet a szív hát, régi reménye ragyog fel.

Olvad alatta a jég már, hívja a most az azonnal,
szállnak lábai könnyűn éles macskakarommal.
Lelkében tavasz árad, szélben száll szabad élte;
sóhaja forgó orkán; múlást hozva a télre.

Hát ébredj, cica, bundád rázzad, jóakarattal
űzzön forró vágyad. Szállj főnix madaraddal,
égjen lázad, lángod nem kell rejteni, osszad;
- Fázó Ember búját fénylő tűzzel eloltsad!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom