Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Gyermekkoromban a disznóvágás

Gyermekkoromban!
Ítélet-végrehajtó
Böllér. Hosszú kés.

Alig volt hentes,
Így a nép otthon vágott.
Hurka és kolbász!

Estére terjedt
A töpörtyű illata!
Frissen, fölséges.

Jó tartósítás,
Ha húst zsírral leöntjük.
Vegyszermentes volt!

Egyszer éppen mi vágtunk, és a disznó már ki is feküdt.
Mindenki gondolhatta, hogy már véglegesen szenderült.

Ötéves voltam, és a felnőttek mentek áldomást inni,
Én magamra maradtam, és vártam, disznó mit fog csinálni...
Vére már nem volt, de gondolt egyet-kettőt és felugrott,
Aztán, uzsgyi, megkezdte, éppen a kapu felé futott.

Futottam, bekiabáltam a konyhába, hogy elszaladt a holt malac,
És futottam a malac után, nem ő volt nekünk a szerencsemalac.
A felnőttek is futottak és káromkodtak, le is akartuk fogni,
Ez azonban nem volt egyszerű, életerő honnan... kezdett dolgozni...
Jenei nagypapám rávetette magát, de malac jól hasba rúgta,
Ő meg fájdalmasan összegörnyedt, később mondta, hogy fáj, nem hazudta.

Aztán a malacka csak kifáradt, mi meg lassan legyűrtük,
Mondták, hogy ilyet még nem láttak, életerőt nem becsültük.

Disznó tartása,
Mint vágósertés, direkt.
Akkor is ettünk!

Disznótorokban
Együtt voltunk. Szeretet.
Éppen, ki... vágott!

Vecsés, 2016. június 10.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom