Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emléked

Nem tudom, miért,
de itt vagyok.
Az ágy szélén ülök,
- Valaki itt hagyott -

Rég elmentél tőlem,
üresen telnek a napok.
Hideg tél van a lelkemben,
a szívem jégbe fagyott.

Csak tengődöm éltem romjain,
emléket rólam kinek hagyok?
A némaság felel szótlanul,
s én sóhajtok egy nagyot.

Meggyűrt, fakó emlékképek,
ezeket is dobozba teszem,
bárcsak a múltban élhetnénk,
és Te még itt volnál velem.

Nélküled nem vagyok teljes,
Te voltál a másik felem,
az ágy kihűlt párnái közt
egyedül hajtom álomra fejem.

Esténként még hallani vélem,
ahogy fülembe suttogod nevem.
Álmomban szinte elérlek,
mikor feléd nyújtom kezem.

De mint egy megvénült mozdulat,
ahogy fáradt kezed érte nyúl,
szemeid tükrében látom,
tekinteted ragyogása alkonyul.

A magány: egy szürke felhő,
mi az élet egén átvonul,
az ezer könnycsepp: csak eső,
zuhanni kezd, s földre hull.

A lomb színe is eltűnik,
ahogy a tél sötétje ráborul.
Remélhetne, de mindhiába!
A végén úgyis minden megfakul.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom