Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Sorok

A sorok közt vagyok, amit írsz.
A fák levelén játszok a fénnyel.
Az arcokon a ráncok a történetem.
A hó, az eső, a sötét éjjel.

A hideg, fázós nappalok a hangom.
A semmi, ami utánam marad...
A nyugalom, a csend az arcom.
S te hiszed, hogy túlélsz engem majd.

Hiszed, hogy egyszer újra látod,
Látod őt az égben valahol.
Vagy újjászületsz egy másik testben.
S újrakezded majd valamikor.

Mindegy mi lesz is, nincsen vége.
Mert elfogadni sosem fogod.
Akarod ezt a maroknyi létet.
Míg él az ember, addig oly konok.

De édes a halál és nem átok.
Az csak a vég, mert minden véget ér.
Szeret az ember, ha szenved is.
Szeret és érez, amíg él.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom