Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

József Attilához

"A rakodópart alsó kövén ültem én"
És vártam, hogy elússzon az a dinnyehéj,
Hittem a szóban: "A hetedik Te magad légy!",
De közben kikacagott egy gyümölcslégy.

Én is kóborolhattam "A Város peremén",
De ettől még nem lett belőlem főnyeremény.
Esténként leszállt a "Külvárosi éj"
A kopott utcákon nem maradt csak üres tökmaghéj.

Én is kértem remegő szájjal "Csókot tavasszal"
Néha kaptam is, így nem élhetek panasszal.
Rám is sokat hatott "Hazám",
Főleg a soha nem látott öregapám.

Hazugság, hogy "Nincsen apám, se anyám",
Bár sokszor volt vendégem a magány.
Én is sokszor kértem "Levegőt!"
Meg írtam "Kései siratót".

Sokszor ültem "Reménytelenül",
És vágytam máshová szüntelenül.
Nem volt jó az "Elégia",
És sokszor gyötört az "Óda".

Álltam borongósan "A Dunánál"
Meg az Egyetem fura uránál.
És hiába üvöltöttem, hogy "Nagyon fáj"
Közölték velem, hogy "Kész a leltár".

József Attila, mondd meg nékem,
Nem éltem-e téveszmében?
Lehet-e kész valaha a leltár?
Vagy az életünk csak egy végtelen kaptár?

A költészet napjára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom