Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A lélek búja

Az kell nekem, nézz rám,
lásd, ki vagyok ma.
Feküdjünk, s szóljon a csend,
olvadjon viaszosra a levegő köztünk,
perzseljen meg a gondolat lángja,
akarom, hogy érezd, mennyire kívánlak.
Kívánom az érintésed,
levegőt, mi benned rekedt,
a tüzes fekete szemed,
mely úgy falja fel védtelen pőre testem,
mint fenevad a szűz húsát.
Kell, hogy álmodj róla,
lásd mily fáradt is a volna,
mert az nélküled lenne,
sosem történne meg.

Akarom, hogy légy bátor,
ragadd meg a mai napi átkot,
repítsd ki az ablakon a választ,
nem kell ide az, csak fáraszt.

Szép ez a tavasz.
Ébred a világ,
s látod, mily bátor is lett válaszom,
hogy fordul meg velem a vágy,
mert kerestelek száz éven át.
Vártam jöjj, s tedd elém amid van,
amit remélsz, akard tőlem,
én akarom,
perzseljen meg az a tűz,
mi oly messzire űz tőled,
mert félem a holnapunk,
mi lesz, ha eltakarja napot a hold,
s nem lesz egy kedves szavunk.
Jaj, hogy félek tőled!
Minden, mi benned kedves, csak álom,
egy délibáb.
Úgy csordul ki belőlem a lélek búja,
ahogy anyám megszült egy tavaszon,
ott láttam, mi vár rám,
félni fogom a magányt, s vele hálok,
mind a kondás viszi vásárra az övéit,
hagyom az álmom, s vele az életet,
mert bennem olvad a képzelet,
elrepít messzire.

Ne félj,
holnap lesz a holdtölte,
s vele visszajön az eretnek vágy,
várj, és leszállok hozzád.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom