Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Déjá vu

Állok szemben a ragyogással, talán a Nappal,
forró árnyékom a földből még egyszer kifakad.
Szemeim kékjében fekete-fehér sziromhullás
a vonuló madárraj. Dalos suhogás fürdőzik
a felsebzett könnyekben, akár délidőben támadt
forgószél martaléka a könnyű eget ringató tócsán.
Hanyatt a Napnak, a ragyogás falának dőlve,
röptük visszaszántja riadt árnyékom a porba.
Azt az egyetlen és már-már megkülönböztethetetlen
csecsemősírást tanulják újra ilyenkor a szemek,
mely a szülés kínján is mosolyra fakaszthat egy anyát.
A megoszthatatlan lüktetés hangversenyét elnapolja a szív,
s miként a bontatlan befőttüveg falára kásásodó méz,
a tévedések jótállásjegyeire pecsétként cukrosodik rá
egy bennrekedt sóhaj zárójegyeiben mutáló fohász.
Isten déjá vu érzést színlel, az ember hozzáigazul.
Lásd, a mű kész, az alkotó számon-kérhetetlen.
S míg vérköreim görcsében lazuló érintéseid különös
birtokviszonyát átnevezi az, mi a teremtésben érthetetlen,
te a csend puha szirmait szaggatva talán épp azt firtatod:
a kéj forgóajtajából kimozdult kattanásokért vajon ki felel,
s ki merészeli azokat végérvényesen visszaigazítani?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom