Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A mi közös utunk

Neked nőttem a mindenségből,
de leszakítottak maguknak a vétkesek,
csapdosó szárnyamat naponta letörték,
s vergődtem jaj-ok és kétségek között.

Kék tenger szememből árnyék és a fény,
mint forró viaszcseppek, szívemig hulltak,
és semmit nem remélve az úttalan jövőtől
apró golyókként hát velem gurultak.

Mint anyja ölét még nem ízlelte gyermek,
öleltem volna rétet, felhőket és a napot,
hogy megizzasszon végre a szeretet íze,
kopogtam bárhol, még nem ismert arcokon.

Ma benéztem múltam ablakán, és átkaroltam
dacos, kócos, ártatlan önmagam.
- Látod, becsaptak. - súgtam fülébe,
- de nélkülük is sólyommá nőttél, madaram.

Ma is stigma rajtunk ezer jel, ősi nyom,
de szárnyaink már nem szeghetik,
repülni sas fölött tanultunk,
s ha érkezünk, mindenki tudja, hogy kik vagyunk.

Van, aki mellénk ül, és mi illőn köszöntjük -
Adjon az Isten Neked is Jó napot!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom