Hibajelentés küldése

Gyertyányi élet

Gyufa lobban, gyertya gyullad,
Apró lángja messze nyúlhat.
Minden szellő árthat neki,
Óvni kell még - megérdemli.
Hát így éli meg a kamasz, ha élete még csak "tavasz".

Faggyú folyik, kanóc izzik,
Fénye erős, nagyra hízik.
Kecses tüze mindig kacér,
Erősködik, kell sok babér.
Ifjúként nincs semmi határ - mert szívünkben tombol a "nyár".

Csóva rebben, olykor kormol,
Olvadékból sokat kortyol,
Árnyat rajzol, mesél vele,
Hője megóv - szíve tele.
Már jelen, hogy "egyszer felnősz" - így köszönt az érkező "ősz".

Viasz alvad, tóként hever,
Emlékformák - édes teher.
Megmaradnak - megnyugvást lel,
Pislant egyet, s füstcsík száll fel.
Lelkünk is jobb létet remél, ha elragad majd a zord "tél"...