Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szegény emberek

Csak figyelek csöndesen, ülök a széken,
látom a harc-kudarcot elnyűtt lelkében.
Éhes irigysége mohón prédára les,
mert más nyomorára élénken szemfüles
keselyű-egója köröz a dög fölött,
keserű cafatot tépked a hús között,
nyugalom szilánkok bénítva beoltják
irigysége tüzét, kissé hogy eloltsák.
"Ezzel is lehet baj, én minek aggódjak?"
Nyugtató mondatok eleve adódnak.
"Nem is olyan szép ez, hát mit eszik rajta?
Na, az a másik meg jól megcsalós fajta!"
Egó-tudást mantráz "okosan és bölcsen",
ringatja magát az Ál-Igazság-Ölben.
Szívből gyűlöli a Boldogat, a Szépet,
szájára vesz kormányt, eszméket és népet.
"teremteni" nem tud, fantázia nincs Bent,
ellopni a Másét, ez lett már az új trend.
Hunyászkodik szembe, hátulról tőrt döfköd,
dicsér az íriszbe, pislogásnál köpköd.
Képtelen örülni, keresi a harcot,
nem látja tükrében az Igazi Arcot.
Kétségbeesetten, egyre jobban gyűlöl,
szeretetéhsége kiskutyaként szűköl.
Elmondanám neki: nem ő az egyetlen,
aki rosszat akar, becsvágyó, kegyetlen.
Önmagát utálja, ezért nem más hibás,
energiavonó a sok lázas szidás.
Minél jobban tombol, annál közelebb lesz
mindaz, mit másokban hevesen sérelmez.
Elmondanám mindezt szépen, hogy megértsék,
bár szegény emberek... Nincsen bennük Éhség.
Én ülök csak tovább... Némaságom ragyog,
talán néha én is Szegény Ember vagyok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom