Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A magány karjai

Valaha siettem hozzád, haza,
ringatóztam szerelmes karjaidba`,
valaha éreztem a nap melegét,
de most átölel a fagy és a jég.

A csillagok tánca elbódított,
a hold, mikor ránk nézett, ábrándozott,
most úgy érzem, a sötétség megvakít,
a némaság üvölt, megsüketít!

Valaha úgy szerettem az életet,
a veled töltött perceket, éveket,
én már nem akarok tovább ott élni,
a magány karjaiban felébredni...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom