Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Örökké fiatal
Életünk delén néha elrévedezünk,
hogy ahogy az évek telnek, mivé leszünk...
Arcunkon megjelennek az első ráncok,
fárasztóvá válnak a régi táncok.
Fiatal testünk lassan megöregszik,
életünk tanulsága leülepszik...
De az idő teltével bölcsebbek leszünk?
Vagy az ifjúi hév irányít még most is?
A lélek fiatal marad, még ha az élet
rossz lapokat oszt is?
Ötven vagyok, a tükörbe nézve negyven,
de harmincnak érzi magát szellemem.
Vajon átment némi fejlődésen jellemem?
Merem remélni, hogy igen...
Bár még mindig követek el hibákat...
S ekkor léteim folyama kiárad.
Olvasok az Akhasában, s látom
minden életem...
Azt, ahol most tartok, csak magamnak
köszönhetem!
S bár több millió éves szellemem,
magamat fiatalnak érzem,
hiába hordja magán testem az éveket.
Hisz testünk lelkünk temploma,
mely csak egy épület...
Érheti omlás, porladás vagy révület,
lelkünk szabad, kirepülhet, nem fogoly.
Nem köti gúzsba szenvedés, vagy múló kor...
Halhatatlan lelkünk nem öregszik,
örökké fiatal.
Csak egyre több tudással gyarapszik,
s ez a diadal!