Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Csillagot néztem

Egyetlen csillag világít csak nékem
Odafent, a sötét égen.
Ágyamból legalábbis csak egyet látok,
Ránézek ugyan, de semmit sem kívánok.
Látom, hogy a felhők miatt hol erős, hol gyenge a fénye,
S elgondolkodom, vajon éle?
Ha valóság volna gyermeteg képzetem,
Honnét tudnám, igaz vagy sem nézetem?
Mit érez, ha látja az embereket?
Fáj-e neki, vagy rajtunk nevet?
Mit csinálni ő fent az égen,
Azért van ott, hogy én nézzem?
Csak egy porszem vagyok, s nem az univerzum közepe,
De hogy világomban ne az enyém legyen a főszerep, az lehet-e?
Ő nem értem van, s én sem érte,
De hogy e versem a lényegre kitért-e,
Ami lényegében lényegtelen,
De hogy saját magam cenzúrázom gondolatim, az embertelen.
Burkoltan a valóságot lefesteni lehetetlen,
Főleg, ha minden szó, el van rejtve több réteg selyemben.
Vagy létük kezdetekor az elmémbe temetem,
A csillagom helyett ezzel törődni kegyetlen.

Látom, ezzel igazán megsértettem,
Mert egy felhőt húzott maga köré védelmül ellenem.
Hogy húsz perc alatt ilyen benyomást tettem,
Szinte elképzelhetetlen.
Sötét lett az éjszaka,
Széllel fúj az éj szava.

2017. május 21.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom