Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A hős betyár

Ki átugorja a tüzet,
Vajon hová siet?
Hová egyedül az éjszakába?
Miért indul el egymagába`?
Fiatal arca nagy gondtól terhelt,
Így van ez, mióta a Nap felkelt,
De azóta már le is nyugodott,
S a fiú arcát a bánat nem hagyta ott.
Mitévő lesz ezután a nehéz szívű?
A kardjára néz, oldalán a fémfényű.
Menekülni pedig oly egyszerű lenne,
De tudja úgyis, soha el nem menne.
Vagy mégis? Mi a legjobb megoldás?
Isten, segíts meg! Csak nem útonállás?
Eszébe ötlött bizony a gondolat,
Nyomban elfeledi a fájó gondokat.
Éjjel-nappal hetekig ez jár az eszében,
Mindent átgondol apránként, szépen.
Igen, talán neki ez nagyon veszélyes,
De a családért egyáltalán nem vészes.
Megszületett a végső gondolat:
Kell egy tőr, ötvözött markolat,
Kell még kalap, mi arcát is takarja,
És a kis fokosa. Csak ezeket akarja.
Másnap hajnalban még mindenki alszik,
A fiú megszökik, hang sem hallatszik.
Megkezdődik most már a nehéz betyárélet,
Majd mikor hazatér, felcsendülhet ének,
Mert nem jön vissza üres kézzel,
Csak egy zsáknyi csörgő pénzzel.
Egész falut majd elláthatja.
Most mindenki megláthatja,
Hogy nincs többé szegénység,
Hanem kényelem lesz és bőség.
Ő és csapata nem volt gonosz banda,
Gazdagoktól elvett, szegényeknek adta.
Egész addig hős volt, míg el nem kapták,
Ártatlan életét a kezükben fogták.
Nem kímélték szegényt, sokat szenvedett,
Erős, bátor teste halottá ernyedett.
A fiú nevét azóta is ismerik:
A legenda nem más, mint Juro Jánošík.

Tiszteletből egy hősnek...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ