Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Örökölt átok

Valaha, réges-régen egy rossz hírű kocsmában
Szép, nagydarab férfi búsong csalóka homályban.
Sokat látott szemei csak a földet bámulják,
Ezen a helyen a vigaszt kupában árulják.

Mestersége ősi szakma, első fiúk jussa,
Száll apáról a fiúra, borra ebből futja.
Biztos kezei alatt a gonosztevők fogynak,
Ő az első hóhéra itt a birodalomnak.

Családra vágyik, de átörökítené átkát,
Így kerüli a világot, s nem keres már mátkát...
A vérei elhagyták, mert rokonságuk bélyeg,
Gyermekeik tőle bizony betegesen félnek.

Pár asztallal arrébb épp veteránok söröznek,
Nagy csatát megnyervén most van helye az örömnek.
Esztelenül oltottak ki - mind - rengeteg létet,
Királytól és az Istentől várnak dicséretet.

Figyeli őket a bakó háborgó lélekkel,
Vajon hogy számolnak el a sok ezer élettel?
Harcban követték el mindezt, urak parancsára,
Kétes dicsőséggel jutnak mégis másvilágra...

Mert megölni másokat Isten színe előtt bűn!
"Hisz ugyanezt teszem én is" - gondolja keserűn...
Rég nem számolja már, hány embert küldött pokolra,
És költi minden pénzét megváltó alkoholra...

Ha kiírt egy gyilkost, csak ismétli annak vétkét,
Feloldozza az egyház, de ki ad neki békét?
Vajh, mind jól megérdemelte, vagy volt köztük vétlen?
Látja az összesnek arcát álmában és ébren...

Hallja könyörgésük, átkuk, csendes megbánásuk,
Holta után velük lesz majd egyenrangú társuk...
Két kezébe fegyvert földi hatalomtól kapott,
Templomokban gyónva minden reményt rég feladott...

Ebben a percben egy szomszéd üvölt az ajtóban,
Hadarva kiáltja: "tűz van a ruhaboltomban".
Felpattan mindenki, a csapos tálakért siet,
Kiürül az ivó, és most mindenki hord vizet.

Az égő házra, amelynek sorsa már rég eldőlt,
Minden ízében recseg és ontja a füstfelhőt.
Mohó lángok falják a kényes, cifra kelméket,
Gyermeksírás bénítja a megriadt elméket.

Izzik a levegő, és nem csillapodik a vész,
Bemenni a romba egy vitéz sem elég merész.
Égő alak rohan ki a pusztuló raktárból,
Karjában zokog a kisded vizes hálózsákból.

Nézik mind a csöpp lányt és a földre leomló hőst,
Csodálattal bámulják a rettegett ismerőst.
Annyi elvett élet után végre egyet adott,
Hátrahagyta átkát, a bírák bérence halott...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom