Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Este

Kereken nevetett le ránk a Hold;
kertetekben csendes, szép este volt.
S magadról vidáman, míg meséltél nekem,
csak arra gondoltam: Igen, itt vagy... itt vagy velem.
Hallgattam szavad, mint szellő játékát,
kicsiny kis patak, szinte ér csobogását.
A Hold nyurga sugarával fürkészte arcodat,
mitől tárogattad puha kis szirmodat.
S ajkaidon mintha valami volna:
Isteni étel: nektár s ambrózia!
S fittyet hányva arra, hogy isteni eledel,
ellopom ajkaidról: ilyen nekem is kell!
Lecsókolva róla nektárt s friss harmatot,
eszembe jut: egy utolsó, gaz tolvaj vagyok.
Meglopni egy angyalt, szinte tulipánt,
ellopni tőle éltető harmatát?
S megbánva azt, hogy loptam, s mily gazul,
visszaleheltem helyére lágy érintéssel.
Bocsánatot kérnék, mire nincs bocsánat,
hogy hagytam feltörni szívemben a vágyat,
mi biztatott egyre erősebben:
"Ezt az angyalt, ezt csókold szíven!"
S nem törődve vele, mi lesz a vége,
önzőn elvéve, semmit sem adva cserébe.
S ha meg tudsz nekem még bocsátani, mert így viselkedtem,
oldozz fel azzal, mit tőled elvettem.
Ha magadtól adsz ajkaid mézéből,
adsz nekem e féltett kincsedből,
hálás leszek érte, hogy feloldoztál,
s ajkaidról ajkaimra nektárt csorgattál.

2001., Ajánlás: neked

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom