Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Máglyán

Nővéremnek, Helenának,
Egy bűne volt: az, hogy szép,
Akármerre akadt dolga,
Követte a férfinép...

Korán elárvultunk, ezért
Nagymamánk nevelgetett,
Ő volt a környék bábája,
Megtett - amit meglehet.

Ismerte a gyógyfüveket,
Használta, hogy enyhítsen,
Valaki - ha esett ágynak,
Az erején lendítsen.

Ellestük, amit csak lehet,
Mert nagyon idős volt már,
Gyűjtögettünk, segítettük,
Főleg lépcsőfokoknál.

Ugyanis egy csöpp háza volt
Városszéli erdőben,
Tornácához fagrádics dőlt
És ingott - ijesztően.

Bekövetkezett a nagy baj,
Lába eltört több helyen,
Nem tudtuk mi jól ápolni,
Eltávozott csendesen...

Jelentkezett még íziben
Több önjelölt pártfogó,
Testvérem mind elküldte, mert
Nem volt épp - bűnpártoló.

Nagyszülőnktől megtanultuk,
Tisztességes út a cél,
Anélkül a lányok sorsa
Kevesebb, mint gyertyabél...

Úgy alakult, hogy testvérem
Átvette a gyógyítást,
Éjjelente lámpásfénynél
Folytatta a tanítást.

A könyvekből kioktatott
Betegségről, gyógyszerről,
Előbb félve, s egyre jobban
Alkalmazott módszerről...

Eltelt pár év, és Helena
Gyönyörű, szép lánnyá ért,
Éreztük, hogy a városban
Ez sok gazdag hölgyet sért.

Udvarlóik felbukkantak,
Gyakran csapták a szelet,
Elutasította mindet
Jól nevelten - ha lehet...

El akartunk költözni hát,
Mert sokan már suttogtak,
Míg a nyáron nagy aszály lett,
S a népek nem nyugodtak.

Elhíresztelték: csapadék
Csak miattunk nem esik,
Mert bűbájos praktikákkal
Átkoztuk terméseik...

Aztán, mikor jégeső jött,
Nem lehetett kétséges,
Mi idéztük elő azt is,
Hisz tudásunk - rémséges...

Akkoriban országszerte
Több boszorkányper folyt már,
Buta próbák és kínzások
Tették őket - mind - holttá...

Nővéremet megvádolta
Egy féltékeny nőszemély,
Csak sorolta rágalmait,
S az ítélet - kőkemény...

Állította, hogy jól látta
Helenát az Ördöggel,
Egymásba kapaszkodtak ők
Jó nagy, vörös körmökkel...

Azt is mondta testvéremről,
Hogy patkányon lovagolt,
Kígyót, békát, halott dedet
Nagy ládákba csomagolt...

Folytatta még, s barátnői
Csatlakoztak hozzája,
Hallgatókban fagyott a vér,
Sápadt mindnek orcája...

A bírók kijelentették,
Ha ártatlanságot vall,
Megkínozzák ezer módon
Addig, míg be nem sokall...

Összetörik és kinyújtják,
Vízbe vetik - kötözve,
Testén stigmákat keresnek,
S tartják bebörtönözve.

Tűket szúrnak tagjaiba,
Szeget vernek fejébe,
Ujjbegyeit letépik, és
Savat szórnak szemébe.

Nővérkém átgondolta hát,
S beismerte "bűneit",
Minden egyes vádpontjukra
Azt mondta, hogy: műveli...

Sorsa megpecsételődött,
Összehordták a sok fát,
A lakosság a főtéren
Fintorgatta az orrát...

Hisz mindnek volt oly rokona,
Kin Helena segített,
De tiltakozni egy sem mert,
Így testvérem - veszített...

Mikor a máglyához vitték,
Ott álltam a tömegben,
Megcsókoltam utoljára
Kis labdaccsal nyelvemen...

Láttam szemén: jól megértett,
És azonnal futottam,
Mire a rőzse már lángolt,
Erdőszélig jutottam.

A tengerig meg sem álltam,
S ott egy apró csónak várt,
Nem tudtam volna érezni
Égett húsának szagát...

Távol voltam, de jól tudom,
Nővérem - büszkén ment el,
Nem érzett ő fájdalmakat,
S engem más nem érdekel...

A sok-sok ártatlan áldozat emlékére...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom