Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ódon-Eufóriából...

Mikor régen lábra álltunk,
abbahagytuk "fára másztunk"
tiszteletet rótt a táncunk,
mert a zenénk égre tárult.
Égi ízét a Mindennek
a batyunkból ki nem ráztuk,
melegített, hogyha fáztunk.

De a nóta édes volta
a Teremtőt darabolta.
Manna gombját lekapcsolta,
nemcsak élők, hanem holtak
gyülekeztek rendületlen
szélesedő világokban,
enyvtől nedves szilánkokban.

Igaz élet oly nehéz lett,
erkölcs-irtott régiségnek
színes arcú égiségek,
kik a Földön szénné égtek,
békét néznek, ropogósat,
miben csak a mérgek élnek,
s tépett résekben a fércek.

Itt tartunk hát, kérem szépen,
kérni tudunk úgy, mint régen,
nem hoz lázba már a vétek,
ádáz hitek génekének,
káprázatnak árestánsa,
mézbe mártott étekélet
hirdeti az öröklétet.

Mikor régen fára másztunk,
nem a földön járt a lábunk,
igaz fényben állt a házunk,
időnk végtelennek tágult,
s mert nekünk ez oly kevés lett,
fapados várat kreáltunk,
emeletét hantba vájtuk.

Engedd, másszunk újra fára,
találjon meg minket mára
elízium muszklis szára,
szoruljon vissza a pára
hűtlenségből rég elhagyott
galiba-szűk világába:
Ódon-Eufóriába!

Alea iacta est.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom