Hibajelentés küldése

Morzsa és a fióka...

Tyúkanyó az udvaron,
egy meggyfának tövében,
tojásra lelt, csöpp nagyon,
megkaparja körmével.

Illeg, billeg tojáska,
begurul a sövénybe,
tyúkanyó, huss, utána,
elgörgeti csőrével.

Gurul, gurul tojáska,
bepottyan egy gödörbe,
tyúkanyó, jaj, kotkodál,
segítséget így kérne.

Felriad rá Morzsika,
füle hegye körbejár,
odacammog a tyúkhoz,
mi baj, miért kotkodál?

Tyúkanyócska csak mondja...
izgatottan toporog,
Morzsa már mancsát dugja,
lyukból tojás kicsorog.

Ej, de boldog tyúkanyó,
repülne is, ha tudna,
de hopp, tojás felreped,
csőr a fejét kidugja.

Morzsa néz, megszagolja,
továbbállna csendesen,
ám a tojás kis lakója
csipogni kezd élesen.

Úgy, de úgy sivítozik,
keservesen, könnyezve,
mint aki anyját hívja,
mellébújna édesen.

Tyúkanyó berzenkedik,
mit akar ez a madár,
anyja csakis ő lehet,
nem ez a szőrös jószág!

Ám az apró fióka,
na meg morzsa, a kutya,
hidd, vagy ne hidd, te dolgod,
elválaszthatatlan lett!