Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nehéz...

Nehéz szavakba önteni azt, amit most érzek,
Mint egy ovis kislány, olyan bambán nézek.
Hirtelen jöttél, de tudtam, nem mehetsz el.
Megfogott valami, ami többé nem eresztett el.
Néha felkavarnak a szavak, melyek elhagyják a szádat,
Lángra gyúl a lelkem, és nem kapok ma támaszt.

Ha téged látlak, azonnal mosoly fagy az arcomra,
Jégcsapot rajzolnék könnyeimmel a csillagos égboltra.
Ha elgáncsol az élet, van, ki felsegítsen.
Egy személy, ki mosolyra és jókedvre derítsen.
Most egy lapra írom neved, mely egy üzenet neked,
Tudd, hogy van egy lány, aki téged soha el nem feled.

Azt hiszem, hogy szeretlek, és mindig rád gondolok,
Az agyamat ledobom, túltöltenek a hormonok.
Minden egyes szavad, tetted bájosan elcsábított,
De amit irántad éreztem, semmit sem számított.
A szemed tengerében ha megcsillan a fény,
Lelkemben néha-néha meghal a remény.

Egy múzsa leszel számomra, ki itt él a szavakon,
Nem látok többet át a hatalmas falakon.
Neked én nem kellek, hisz vár rád még ezer jobb,
Forognak az érzelmeim, mint egy megtört hulahopp.
Az angyalok fentről látják az érzelmes részem,
De előled elrejtem, mert nem állok még készen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom