Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ne olvass el

Miért kell nekem mindennap felnőttet játszani?
Miért nem lehet gondok nélkül a felhőket szántani?
Úgy érzem, ha ez így megy tovább, ki fogok száradni,
Rövid időn belül végleg el fogok fáradni.
A felelősség, mely olyan, mint egy bilincs,
Ennek a kulcsa viszont már sehol sincs.
Miért aggódok mindig mások helyett,
Amikor úgy érzem, e szívekben úgysem kapok helyet?
Bennem egy sötét dolog dobog,
Mi végleg megakadályozza hogy végre legyek boldog.
Emlékekkel gyötrelmek közt élni,
A "mi lesz"-től napról napra félni...
Egyre romló állapotban csak még élni,
A semmiben a semminek lenni.
Élni? Nem lehet semmit ezzel tenni,
Mert nem vagyok, nem fogok magamon segíteni.
Nem tudok. Nem akarok. Félek. Fáj.
Egy hang azt súgja: - Már nincs, ami vár.
Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy téved.
De most komolyan, csak másokért élek?
Mindennap csak azért veszek maszkot,
Hogy mások ne lássák a bennem zajló harcot.
Egy, kettő, három... s ezer... a karcok száma ez, mit a szívembe teszel.
A nappal s az éj már egyaránt lever.
Ez a színjáték hatalmas teher.
Minden jó már a padlóm alatt hever.
Kéne már egy kéz, ki hatalmasat lever,
S rám ordítanának: - Kezd valamit végre az Életeddel!
De nem tudnék. Csak megbotlanék.
Ön-marcangolnék, s belül véreznék.
Csak egy dolog biztos, ha szó volnék
Kék tollal írt, gyöngybetűvel. Mindenkire rászólnék:
- Engem te ne olvass el! Ne értékelj!
S mikor már megijedt az olvasó,
Magamban keseregnék hogy: - Megint még egy, Ó!
Pedig szó akarok lenni, valaki szava.
Miért ilyen bonyolult a grafológia?
Ameddig érzem, hogy a tintám a papíron túl sok,
Addig az olvasásom nekem túlontúl sok.
Látod? Már a rímképeim is borzalmasok.
Ha ezt bárki megfejti, közben bizton borzonghatok.
Hagyj békén addig, míg jön a hibajavító,
Vagy amíg a lapom közel nem elfoszló!
A lebomlás, ez az élet rendje,
Majd lesz helyette másik, ki a jövőt megteremtse.
Egy olvashatatlan szó vagyok
Még azután is, mikor majd meghalok.
Csak a gondolataimmal játszom, vagy ők szórakoznak velem?
Mi ez az érzés? Ez az Istenverte verem!
A semmit majd jól bekebelezem,
S mikor felébredek, hát semmi se lesz velem.
Önző vagyok, hát rendelkezz velem!
Hazug vagyok, tégy ellenem!
Ezt az egészet miért érdemlem?!
A legrosszabb, hogy végigértem.
Minden percet végigéltem,
Most már tényleg a véghez értem.
Minden tartalékom feléltem.
Ez így már tényleg elég, nem?!
Nem tudom, mit érzek, nem tudom, miért élek.
Csak azt tudom, miért félek. Én ebből nem kérek!
A toll törött volt, a lap meg gyűrött,
Amire engem valaki ideküldött.
Csak ezeknél jobbnak lenni,
Ettől bárhogy, máshogy élni...
Ez nem megy, nem, sohasem tehetem.
Ezt az egészet gyorsan elfeledem, e gondolatot elégetem.
Csak annyit tégy meg: - Ne olvass el!
Szimplán, végleg a környezetemből szívódj fel!
Elvégre csak egy szánalmas kis szó vagyok,
Amit soha az életben elolvasni nem hagyok.
Csak tényleg hagyjatok! A sorok közén ne lássatok!
Ne szánjatok! Még ha tényleg szánni való is vagyok.
Vagy tehetetlen.
Egy szépen írt szó, mely feledhetetlen:
- Megfejthetetlen.

2016. december 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom