Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vándor

Elmosta a szelíd, tiszta,
Feltámasztó, elhintett
Takarót, s mintha
Jót tett volna, tovament.

Majd langyos mosolyt áldott
A megreccsent vidékre,
Mi nyitott szemmel álmodott álmot,
Hogy eljut a forró menedékbe.

Könnybe borult, elszenderült
A langy fényesség, hallja,
Hogy mint egy savba belemerült
Áldozat, úgy a semmit ordítja.

Némán visít, az ázott képeken
Lepereg a gyöngyöző gyémántpor,
S a letisztult fogaskereken
A fogazat kihantolt földet hord.

Egy szomorú dallamot csenget
A bujdosó Égi Vándor,
Apró könnyek hullnak, csendet
Dermesztve rendet kér a távol.

Kimosott köveken bukik át
Az a sárkupac, mi megfagyva
Szunnyadt álomba, fagyhalált
Álmodva egy piciny pillanatra.

Átázott betonon megrekedt,
S szilárddá kövülve csúsztatta
Át magán a botladozó lelkeket,
S egyik magát és társát is markolta.

Elolvadt a világ,
Sárossá szenderül, átmenet közti
Állapot, mi fentről lát,
Még megenyhülve közli.

A kihantolt halált, a halottat,
A temetés értelmét ne veszítse!
A kikelet nem hozhat úgy újat,
Hogy a holtak fel-le járnak benne.

Öntsd könnyeid rám, Égi Vándorom,
A paplanról, mit magadra húzol át,
Hallgasd, néma szavaim dalolom,
A Szent Telünk egy gyöngysor-sugarát.

Mert őrzöm a Titkunkat, óvom,
Hogy e varázslat a síron túl is meglegyen,
Sajátomat a Te szívedbe zárom,
S én már csak Veled létezem.

2017. február 5., Fehér szirmok ciklus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom