Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A Nyár sóhaja...

Szürke hályogba bújt szavak hadserege döngeti a megkorhadt, vén faajtót,
melyen rozsda csókolta vaslakat pihen.
Felriadva álmából kinyitja a titkot,
mit leple mögött rejt az idő kegyelmes karja,
és feledve hiszen.

Leveti hű őrzőjét a hamis,
hisz soká úgysem bírná már,
lakat sem kell már a faajtóra,
mert őszülő életünk közelgő tele vár.

A remény is menekül,
süti lábát a hó, és fehér szikráktól már nem lát - szeme is csukva...
Lám, idejutottunk mi... sóhajt fel az egykor szenvedélytől izzó,
gyönyörűen ifjú...
már kopaszra tépett Nyár...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom