Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az erdő világa

Párapamacs lebeg tova lassan a völgy felett,
egy óvatos őzbak, a bokrok közé meredt.
Suta paták surranva koppantak tova,
kökénybokrot rezzentve futottak, vaj`, hova.
Kövér páracsepp hullott a bak orrára,
nem űzte a sutákat, ment a dolgára.

Az ágak között hangosan szajkó kerregett,
a mező felől egy kutya rókát kergetett.
Gazdája hívta, hagyja a ravaszdit,
ne fusson hiába, kövesse a gazdit.
Nem ezért jöttek, disznót cserkelni,
ezért kellett ma jó korán felkelni.

A sarjerdőben közben mit sem sejtve
öreg vadkan feküdt, jó volt a kedve.
Teli volt a hasa, épp hogy csak lepihent,
hosszú volt az este, messzire ment.
A falu mellett, a kukoricásban okozott kárt,
terített volt az asztal, régóta idejárt.

Ez okozta vesztét, ezért keresték,
a kutya kiszagolta hamar a rejtekét.
Ugrott a vadkan egy szarvas erejével,
küzdött harcosmód utolsó leheletével.
Feszültek az inak, villantak agyarak,
duplázott a vadász, gyűltek a madarak.

Távolban a napsugár kószált a bükk sárgás lombján,
hűs szellő lóbált álmos leveleket tompán.
Üzekedni vágyó bikák bőgő hangja,
fejüket felkapó, rágó tehenek alakja
felsejlett a párás, lábas erdő alján,
hívott az ösztön a lármás bikák ünnepnapján.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom