Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Angyalka

Szenteste volt, ragyogó,
Óriás pelyhekkel hullott a hó,
Földre szállott egy kis Angyal,
Kit megbízott az ég egy feladattal,
Apró kosár volt kezében,
Felhőből font, fehér színre
Küldetése nem más volt,
Mint kosarába tegyen valami jót,
De olyan jóság lehet csak,
Mely kincse az emberi világnak.
Hólepte utcákon járva
Az Angyalka sok kincset találva,
Látott ő csillogó házakat,
Megannyi szépséges ruhákat
S játékok a kirakatban,
Nézte őket boldogan!
De hogy vihetné el ezeket?
Hisz a kosárba nem férnek,
Vajon mi a legnagyobb kincse e Földnek,
Mi oly fontos az embereknek?
Elszomorodott az Angyal,
Nem bírt ő a feladattal,
Itt minden túl nehéz és sok,
Nem bírná el felhőkosaruk.
Egy kis háznak ablakában
Gyertyának fénye áradt,
Az Angyalka kíváncsian
Leskelődik az ablakban,
Kicsi lány a szobájában
Megörül az Angyalkának,
Behívja őt kedvesen,
Süteményt ad szívesen,
Meghallgatja történetét,
S a kislány vigasztalja ekképp:
A legjobb dolog énnékem
Anyukámnak ölelése,
S az a reggel, mikor felébredve
Édesapámmal reggelizve
Katonát készít ő a kenyérből,
Teszi mindezt szeretetből,
De olyan öröm az is nékem,
Ha játszik vélem a testvérem.
Megértette már az Angyal is
A szeretet a legnagyobb kincs,
Kosarába mind belefér,
Mert a szeretet nem nehéz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom