Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A koldus imája

Karácsony éjszakáján,
A hóesésben, csendben sétált
Egy magányos férfi,
Ki az életét az utcán éli.

Nem volt se háza, se kenyere,
A hidegtől megtört a tenyere,
Mellyel az emberekhez fordult,
Amikor aprópénzért koldult.

Ma sem kapott túl sokat,
Hisz mindenki csak úgy rohant,
Észre sem vették kezét,
Mely napról napra mentette meg életét.

Betért egy pici templomba,
Leült az utolsó padsorba,
Imára kulcsolta átfagyott kezét,
És megszólította Istenét.

Uram, csak egyetlen dolgot kérek!
Áldd meg azokat, akik adnak nékem!
Add, hogy ünnepük örömteli legyen,
Osztozzanak végtelen szereteteden!

De az áldást nem ingyen kérte,
Kétkezi munkáját hozta cserébe,
Látta a szegényesen díszített templomot,
És a fenyőt, melyen csillag nem ragyogott.

Ezért készített fából egy csillagot,
Melyet színes üvegdarabokkal kirakott,
És ahogy megtört rajta a fény,
Szikrázó sugarai áradtak szerteszét.

A csillagot feltette a fenyőfa tetejére,
Mely csillámokat szórt készítője fejére,
Ki már nem volt többé ugyanaz az ember,
Hisz nemcsak kért, de adott is kezeivel.

Ez az éjszaka megváltoztatta az életét,
Már kétkezi munkával kereste kenyerét,
Faragott, festett, díszített,
Apró ajándékokat készített.

És minden karácsonykor betért a templomba,
Felnézett a fenyőfa tetején ragyogó csillagra,
Áldást kért minden segítő emberre,
És hitet a nélkülözők szívébe.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom